1989 decemberét (…) követően bizonyos demokratikus változások mentek végbe Romániában. Tanügyi szinten 1990 tavaszán elismerték a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola érettségi diplomáit visszamenőleg is. Az iskolát Szemináriumi Líceum néven bekebelezte a tanügy-minisztérium az állami oktatási hálózatba. Ennek az lett a következménye, hogy az állam besegít az iskola fenntartásába olymódon, hogy fizeti annak tanárait és adminisztratív alkalmazottjait, 1998 őszétől kifizeti a szolgáltatásokat is (villany, gáz, víz), a diákoknak csak a bennlakást kell fizetniük. Az iskolának még mindig nincs megoldva költségvetése, a diákok a tartásdíjat a papnevelde irodájába fizetik be, aminek fejében enniük adnak. A líceum legfőbb, államilag is meghatározott rendeltetése, hogy a négy egyházmegye kisszemináriuma legyen, ahová elsősorban azok felvételiznek, akik papi hivatást éreznek, de olyan fiúk is beiratkozhattak, akik egyszerűen vallásos nevelésben szeretnének részesedni. Rendszerint fele-fele arányban, mivel a felvételi előtti felmérések alapján csak 9-10 diák állítja magáról, hogy papi hivatása van. A papi hivatások mutatója sajnos csökkenőben van iskolánkban. Papok látják el az igazgatói, spirituális és prefektusi szolgálatokat, a profán tantárgyakat pedig szakképzett világi tanárok tanítják. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy 1990 után minden egyházmegye törekedett a maga kisszemináriumát is megalapítani, így a többi erdélyi magyar egyházmegyékből elmaradtak a diákok. Ettől kezdve megszűnt az iskola etnikai tarkasága is, addig a többi nemzetiségi kisebbség a szomszédos egyházmegyékből jött. 1995 augusztusában elkészült a Dr. Ágoston Ferenc és Szász János vicerektorok vezetésével épített, külföldi segítségen emelt új iskolaépület, melyben sportterem, öt tanterem, könyvtárhelység, 18 háló, négy mosdó, két tusoló tíz tussal és egy prefektusi lakosztály, valamint egy tanári szoba van. Az építkezések Bálint Lajos érsek úr idejében kezdődtek el és Dr. Jakubinyi György Miklós érsek úr szentelte fel 1995. Szent Mihály napján. Az ünnepségen beszédet mondott Ft. Tempfli József nagyváradi püspök is, aki az iskola életét a méhek szorgalmas munkájához hasonlította. Ekkor lépett fel először az új iskola kórusa, Fodor László tanár úr vezetésével. A szentelési ünnepségen jelen voltak a szomszéd magyar egyházmegyék püspökei, ill. az ők képviselői. 1999 nyarától az iskolában hangszer-terem is van, amelyben – 12 fülhallgatóval fölszerelt szintetizátoron – együtt gyakorolhatnak a kántor-jelöltek. 1994 – től rendszeresen megjelenik a Szikra című diáklap, amelyben az iskola diákjai és tanárai közlik írásaikat. A lapot a diákok szerkesztik és tördelik, az iskola szerkesztőségében, ahol kezdetben egy 486-os számítógép, majd 1999. novemberétől egy bécsi pályázaton nyert 686-os PC működik. A szerkesztőség mellett több kisteljesítményű komputer működik, mely alkalmul szolgál, hogy a diákok megismerkedjenek a számítógépek világával. A könyvtár, a földszinti teremben kb. 10. 000 kötetnyi könyvnek ad helyet, mely részben a kántoriskola öröksége, másrész az 1998-ban a holland „Communicantes Alapítvány”-tól, pályázattal nyert 5000 Gulden értékre vásárolt könyvekből, valamint alkalomadtán szerzett vagy kapott példányok gyűjteménye. Az 1995/96-os iskolai évtől itt folyik az oktatás négy osztálylétszámmal, körülbelül egyszáz diákkal, 15 tanárral. Az állam által megkövetett profil a „szemináriumi líceum”, amely lényegében – ahogyan mi itt módosítottuk a curriculumot – filológia, kibővítve a heti két hittanórával, ahol alapvető hittant, liturgikát, egyháztörténelmet és erkölcstant tanítunk a magyarországi piarista gimnáziumokban használatos tankönyvekből. A tanügyi törvények szerint 1999-től a hittan választható profilként szerepel az érettségi vizsgán, az iskola azonban kötelezővé tette a diákoknak, hogy azt válasszák is. Az iskola a „Gróf Majláth Gusztáv” Károly Líceumi Szeminárium nevet vette fel az átköltözés pillanatától. 1997-ben elkészült a 2. számú épület is, melyre az adakozók azért adták pénzüket, hogy a kisszeminárium tanárainak lakásul szolgáljon. Ugyanebben az évben szentelték föl a 3. épületet, a kápolnát, melynek nagytermében naponta szentmisén vesznek részt a diákok, de alkalomadtán összejöveteleket is tartunk benne. A kápolna védőszentje Borromeo Szent Károly püspök, akinek napján ünnepi szentmisét tartunk. Az iskola kulturális életére jellemző a mikulásünnepség, minek keretében a diákok már reggel tréfás felirattal fényképeket függesztenek a folyosók falaira, délután pedig komédiás előadást tartanak a kisebb diákoknak és a tanároknak, a farsangi kabaré, amit farsangvasárnapon adnak elő a tanároknak, a szülőértekezleten jelen lévő szülőknek, diákoknak, a délutáni előadásra meghívják a városi magyarságot is, amelynek – mondani – ezt az egyetlen helyi magyar kultúrprogramot van lehetősége nézni. Rendszerint az érsek úr is el szokott ide jönni. A Ki mit tud vetélkedőt a X. osztály szervezi december 1-én, hogy az állam nemzeti ünnepét hasznosan töltsük ki. A kórustalálkozókat 1997-ben kezdtük el szervezni, ahová rendszerint meghívjuk az országban működő összes egyházi gimnáziumot, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, mert az új evangélizáció szempontjából fontosnak tartjuk az ökumenizmus ápolását. A kórusturnék, melyek során nem csak Erdély földjét, de Európát is megénekeltük. Így jutottunk el 1997. áprilisában a franciaországi Lotharingiába, amikor a strassbourg-i Európai Parlamentben is énekelt az iskola Kórusa Fodor László zenetanár vezetésével, és 1998. március 15-én Bécsbe, ahol több templomban is fellépett a fiúkórusunk.. 1999 Húsvétján iskolai zarándoklat keretében Lourdes-ba zarándokoltunk, ahonnan az ott-töltött napok alatt meglátogattuk a környéket is. 1998-tól megemlékezést tartunk az 1848-as forradalomról, minek keretében tanárok és diákok egyaránt szerepelnek. Minden esztendőben, Pünkösd szombatján zarándoklatot szervez az iskola a csíksomlyói búcsúra, ahol a diákok az iskola zászlójával vonulnak ki. a hegyre, ahol a szentmise van. Az iskola felszerelése nagyon hiányos, a nem megfelelő számú térképeken kívül, költségvetés költségvetés és egfelelő támogatás hiányában rendelkezünk négy vetítőgéppel, 1 db. epidiaszkóppal, egy működő lemezjátszóval, 2 db. színes televízióval, 1 db. videomagnóval, 30 db használhatatlan, régi komputerrel, xerox-másolóval és egy videotékával, mely kb. 200 vallásos és kulturális jellegű kazettát számlál. 1996-tól a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségiznek diákjaink, elég jó eredménnyel. Diákjaink egy része a szomszédos teológián tanul, mások, akik világi hivatást éreznek magukban, kisebb-nagyobb sikerrel állami egyetemekre próbálkoznak. Mérhető eredményeink ezen a téren még nincsenek, de amit tudunk már, hogy az 1996-ban végzett osztály – egy kivételével, aki dolgozik –mondhatni teljes létszámmal különböző profilú főiskolákon tanul tovább. A diplomák érvényesítése, a szaktanárok, – és bizonyára a tanítás színvonala is – hozzájárulnak ahhoz, hogy a ballagó diákot jobban kísértsék a világi egyetemek tágabb kapui, mint a papi hivatás meredek útja. Bár az iskola idevárja mindazokat, akik a 8. osztály után, 14- évesen papi hivatást éreznek lelkükben. Reméljük, a jövőben is biztosítani tudjuk a jó diákokat és a szaktanárokat iskolánkban, mert a jóakaró diák és a tudós szaktanár a jövő társadalmának – az Egyház is beletartozik ebbe- a legjobb garanciái. Merjük remélni azt is, hogy – az európai jog és kultúra közeljövőbeni beáramlásával – eljön az ideje annak is, hogy újrainduljon az élet a „Majláthban”. Az erdélyi népességszaporulat masszív esése, a magyar nyelvű állami iskolák gyarapo-dása, a szomszédos egyházmegyék diákjainak távolmaradása, az egyházmegyében rajtunk kívül 6 katolikus líceumi szeminárium konkurenciája, az iskola sajátos profilja, mely erősen szelektálja a jelentkező diákokat, és a nagy távolság dacára, ami az iskolát és a diákok lakhelyét elválasztja (a tanulók 85 százaléka a 200-300 km-re lévő Székelyföldről jön), a mi iskolánkba szívesen jönnek a gyerekek, viszonylag nagy számban! Tehát van remény a következő évezredre! Ft. Baróti László-Sándor